KOLUMBIA LAZAC
Külalak és jellegzetességek leírása
A kolumbia lazac teste viszonylag magas felépítésű, oldalait barnás-szürke alapon ezüstös pikkelyek borítják, melyek az oldalvonal fölött kékesen irizálnak. A jól élelmezett hal úszói élénk pirosak, kivéve a hátúszót, amely narancsos árnyalatú. A szemgyűrű ezüstös fényű.

Az ivarérett hímek hátúszója kissé megnyúlt, és a testük a nőstényeknél karcsúbb.

Tartása és tenyésztése
Elég jól alkalmazkodik akváriumi körülményekhez, a tapasztalatok szerint szereti a jól benövényesedett , folyami homok altalajú, egy-két uszadékfával (vagy ha az nincs, akkor gyökerek is megfelelnek) díszített tartómedencét. A vizet szűrjük át tőzegen, és hogy minél otthonosabban érezzék magukat szúrjunk a talajra még egy-két marék száraz bükk- vagy tölgyfalevelet is. Ezeket néhány hetente cseréljük le a víz elromlásának megelőzése miatt, de a tea-szerű víz nagyon jó hatással lesz halaink közérzetére. A világítást egy kissé kevésbé intenzívre állítsuk be. Természetes élőhelyén elég kevés növény él, de mint már említettem akváriumban nyugodtan használhatjuk az ebből a biotópból származó, kis fényigényű fajokat. Az akvárium berendezésekor hagyjunk számára elegendő úszóteret, hiszen, mint nemzetsége legtöbb tagja, a kolumbia lazac is kiváló úszó.

A kolumbia lazac igazi rajhal, csak csapatban tartsuk, melynek minimális létszáma 6-8 fő. Társhalaknak bátran ajánlhatók a Corydorasok, törpesügérfélék, egyéb pontylazacok, páncélosharcsák, algázók, szivárványhalak, vagy bármilyen nyugodt habitusú, nem túl nagy méretű hal.

Élelmezését illetően előnyben részesíti a gerinctelen élőeleséget, leginkább a planktonikus szervezeteket, de akváriumi körülmények között gond nélkül tartható lemezes- vagy granulált díszhaltápon, fagyasztott táplálékon. Színei intenzitását planktonok etetésével tarthatjuk meg.

Tenyésztése hasonlít a többi pontylazacéhoz. A jól tartott állomány a közös akváriumban is gyakran ívik, de itt az ivadék megmaradási esélye kicsi. Ha nagyobb létszámú utódcsapatot szeretnénk, töltsünk fel egy 45x25x25 cm-es medencét tőzegen átszűrt 5,5 pH°-jú, 1-5 Nk°-ú 28-30 C°-ú vízzel, az aljára helyezzünk ikrarácsot, és valamilyen ívatónövényt (forrásmohát vagy mesterségeset). A víz szűréséről egy kisebb méretű szivacsszűrővel gondoskodjunk. Ívatni lehet csapatosan vagy párosan. Ha a csapatosat választjuk, helyezzünk ki mindkét nemből 6-7 jól táplált, szép színezetű példányt. Ha páros technikát választjuk célszerű a nemeket külön tartva kondícionálni. Válasszuk ki a legteltebb nőstényt és a legszebb színű hímet, és az esti órákban helyezzük át őket a szaporítómedencébe. Másnap reggel az ívás általában megtörténik. Az ikrák és a zsenge ivadék érzékenyek az erős fényre, ezért takarjuk le őket.

A nőstényenkénti 100-400 ikrából 24-36 óra múlva kelnek ki a lárvák, majd további 3-4 nap múlva úsznak el. Eleinte kisebb méretű kerekesférgeket fogyasztanak, majd ha már elég nagyok adhatunk Artemia naupliust, grindálférget is. Színesedni nagyjából 2 cm-es korukban kezdenek.

Összességében nem igényes, kezdőknek kiválóan alkalmas, javasolt faj!!