Astilboides tabularis – Pajzslevelű tópartifű

Az Astilboides tabularis egy különleges megjelenésű, impozáns lombozatú évelő, amely elsősorban hatalmas, pajzsszerű leveleivel hívja fel magára a figyelmet. Árnyékos, párás kertrészekben vagy vízparti ültetésekben érzi magát a legjobban. Termete és lombozata miatt kiváló fókusznövény lehet árnyéki évelőágyásokban. Virágai másodlagos díszítőértékkel bírnak, de könnyed megjelenésükkel kellemes kontrasztot nyújtanak a robusztus levelekhez képest.

Jellemzők

Magasság: 80–120 cm (virágzattal akár 150 cm)
Szélesség: 100–120 cm
Virág: krémfehér, apró virágokból álló laza bugavirágzat, június–júliusban jelenik meg
Levél: nagy, kerekded–pajzs alakú, világoszöld, erőteljesen erezett, díszítőértékű
Növekedés: lassú terjedésű, erőteljes habitusú, dekoratív lombú évelő

Környezeti igények és gondozás

Fényigény: félárnyékos vagy árnyékos helyen fejlődik legszebben, a déli napot nem tűri
Talaj: nedves, humuszban gazdag, jó vízmegtartó képességű talaj szükséges
Öntözés: magas vízigényű, különösen nyáron igényli a rendszeres öntözést
Metszés: a virágok elnyílás után eltávolíthatók, a levelek ősszel visszahúzódnak

Télállóság

Teljesen télálló, megbízhatóan áttelel a hazai klímán, lombját télire elveszíti

Tipp

Az Astilboides tabularis kiválóan mutat patakparton, árnyékos vízparti ágyásokban vagy párás, félárnyékos kertrészekben, például fák alatt. Látványos kontrasztot képez finomabb lombú árnyékkedvelő növényekkel, mint például tűzeső, páfrány vagy hosta. Szoliterként is jól érvényesül, különösen ott, ahol levelei teljes méretükben fejlődhetnek.