Leírás
Rácsmintás palacsinta algázó - Sewellia lineolata
- Csoport: Csíkfélék
- Származás: Ázsia; Közép-Vietnám
- Testhossz: 5,5-6,5 cm
- Természetes élőhely: Gyors folyású, sekély hegyi patakok, amelyek oldott oxigénben gazdagok.
- Viselkedés: Más halakkal békés, de a hasonló formájú halakkal (Gastromyzon, Hypergastromyzon, Sinogastromyzon) szemben enyhén területvédő lehet, bár a fizikai sérülés nagyon ritka.
- Táplálkozás: Mindenevő; alapvetően algát és különböző mikroorganizmusokat fogyaszt, de megeszi a rovarlárvákat is. Akváriumban elfogadja a száraz tápokat is, különösen kedveli a spirulinát.
- Szaporítás: Elég könnyű
- Medence: Minimum 70 literes
- Halnépesség: 100 literre 4-5 hal
- Dekoráció: A legfontosabb, hogy a vizük tiszta és oxigénben gazdag legyen! A vízmozgás és a szűrés legyen erős, az akvárium térfogatának akár húszszorosa óránként. Aljzatnak használhatunk kavicsot, néhány nagyobb, laposabb kővel. Faágakra vagy gyökerekre növesztett Anubias-szal és Lándzsás vízipáfránnyal (Microsorum pteropus) dekorálhatjuk a medencét. Erős világítás kell az alganövekedés miatt.
- Hőmérséklet: 20-24 °C
- pH: 6-7,5
- Keménység: 1-10 NK°
- Várható életkor: 5-6 év
Tányérhasú algaevő (Pseudogastromyzon cheni) más elterjedt nevén palacsinta algázó vagy kínai pleco, a pontyalakúak rendjébe tartozó halfaj. Átlagos mérete 12 cm. Származási helye: Kína. Kedvelt akváriumi díszhal.
Tartása csak gyakorlott akvaristák számára ajánlott, érzékeny a vízminőség változására és a túl magas hőmérsékletre. Vizének hőfoka maximum 25 °C lehet. Magas oxigénszintre van szüksége és tágas medencére, minimum 80 literesre. Békés faj, az agresszív akváriumi halak, mint a botiák és harcsák elpusztíthatják. Szinte folyamatosan az üvegre és dekorációra tapadva keresi táplálékát. Eledele algákból, növényi tablettákból, apró férgekből és rákocskákból áll. A nemek közti különbség kicsi, a nőstény általában erőteljesebb színezetű.
Mintázata alapján könnyű megkülönböztetni más palacsinta algázóktól, mert oldalán 3-5 sötét vízszintes csík húzódik, testén pedig különböző méretű és alakú foltokból álló márványos rácsmintázat található. Testük jól alkalmazkodott a gyors folyású hegyi patakokhoz: fejük és testük lapos, amivel jól rásimulnak a kövekre. Nyílt vízben ritkán úsznak, inkább a kövek között másznak. A szín és mintázat kis mértékben különbözhet a begyűjtési helytől függően.
A nemek megkülönböztetése felülről nézve a fej- és testforma alapján lehetséges. A nőstények teste szélesebb, fejük szinte a mellúszó meghosszabbodásának látszik. A hímek vékonyabbak és fejük, valamint a mellúszók találkozása szögletesebb. A kifejlett hím mellúszójának első sugarain és a fej oldalsó részén apró szőrök jelennek meg, ettől olyan, mintha rojtos lenne. Szaporításuk lehetséges, ami fontos, hogy célszerű külön medencében próbálkozni vele, amelynek az aljára nagyobb kerek kavicsokat teszünk. Ezek megvédik a lehulló ikrákat a szülőktől és búvóhelyet nyújtanak a kikelő kishalaknak, valamint az alga és a mikroorganizmusok is jól megtelepszenek rajtuk, amelyek a kishalak legfőbb tápláléka. A szűrésre egy szivacsszűrő megfelelő, így a kikelő kishalakat nem szippantja be a szűrő. A szaporodást a kicsit megemelt vízhőmérséklet (25-26 °C) utáni részleges hideg vízcsere indítja be, bár sok esetben elég a vízcsere is. A párzást a hím kezdeményezi, ilyenkor pózol és hajtja a nőstényt. Ha a nőstény hajlandó az ívásra, akkor a hím elkezd kőrözni körülötte, a nőstény hátához tapad, és a fejével lökdösi a partnerét, hogy kimozdítsa a nyílt víz felé. Maga az aktus a nyílt vízben történik, a mellúszók összefonódnak és az ikrákat általában az erősebb vízáramlatba szórják. A természetben az ikrák a nyugodtabb vizekbe sodródnak és a kishalak itt fejlődnek ki, azután a folyón felfelé vándorolnak. Amint az ikrák kikelnek, azonnal kezdjük etetni őket. A kikelő kishalak még nem olyan laposak és nem tudnak a kövekre tapadni, mint a szüleik. Megfigyelések szerint a szülők nem eszik meg az 5 mm-nél nagyobb ivadékokat.
Vélemények
Kapcsolódó termékek
