A Magnolia grandiflora 'Gallisoniensis' - Fehér virágú örökzöld magnólia 60-80cm, 4 literes cserépben

Fa termetű, 8-10 méter kifejlett magassága, örökzöld fajta. A lombkorona alakja jellemzően kúpos, de jól alakítható.
A virágai fehér színűek, 10-15 cm átmérőjűek, illatosak, nyár elejétől nyílnak.
Laza szerkezetű, jó vízáteresztő képességű, tápanyagban gazdag, savanyú talaj ideális a számára.
Közepes fényigényű növény, de napos fekvésben fejlődik a legszebben.
Nagy vízigényű növény, hosszú aszályos időszakban öntözést igényel.
A telepítés helyéül szélvédett helyet válasszunk, ahol a reggeli nap nem éri, ezzel elkerülhető, hogy az esetlegesen megfagyott virágok megbarnuljanak és elveszítsék díszítő értéküket. A kiültetés helyét jól válasszuk meg, mivel az átültetést nem tolerálja a növény.
Talaját megfelelően készítsük elő, ássuk fel és trágyázzuk, bizonyosodjunk meg róla, hogy talajunk nem erősen meszes, mivel meszes talajon nem fejlődnek megfelelően a növényeink. A telepítést követően a csapadékviszonyoknak megfelelően öntözzük növényünket. A telepítést követő 2-3 évben téli takarást igényel. Ha túl sűrű az ágrendszere, a virágzást követően alakítsuk a koronát.
Levéltetvek, levélsárgulás meszes talaj esetén, levél barnulás és elszáradás szeles helyre történő telepítés esetén.
A magnólia, liliomfa vagy tulipánfa, bármelyik névvel is illetjük, biztosak lehetünk abban, hogy nagyméretű virágainak köszönhetően a nyári időszak egyik leglátványosabb növényei közé tartozik. Díszfaként tekintünk rájuk, de mivel bizonyos fajták a talajszint felett ágaznak el így cserjeként is kezelhetjük őket. Mivel rovarbeporzású növények így a szirmok vastagok, kissé érdes felületűek.
A ’Gallisoniensis' fajta öblös szirmú fehér virágaival és fényes, sötét zöld lombjával a nyár eleji virágzásával egy igazán látványos díszfa. Habitusát tekintve egy kúpos megjelenésű, idős korban mintegy 10 méter magas fává növekszik. A kifejlett magasságából adódóan megfelelő metszéssel vagy oltott példányok választásával lehetőség van magastörzs kialakítására, mely kevésbé jellemző a liliomfákra.